beszélgessünk a politikáról

Szóval mivel is kezdjem ? Gondolom sok millióan írnak blogot, melyen megosztják véleményüket a politikáról, közéletről. Én is. Mostantól.

Igazából nem gondolom, hogy ezrek fogják olvasni ezt a blogot, de ha már egy két emberrel értelmes beszélgetést lehet folytatni az élet dolgairól elégedett leszek.

Próbáltam közéleti portálokon véleményt hozzáfűzni cikkekhez, de mindegyik belefulladt a szokásos anyázásos kommentelésbe, rettentő unalmas és fárasztó a sok hülyeséget olvasni, hát még válaszolni rájuk.

Azt hiszem éppen jókor fogok bele az írásba, hiszen a belpolitika és a világpolitika is jócskán fortyog. Fura világot élünk.

Belpolitika:

Igyekszem magam liberálisnak mondani és érezni, de nehéz úgy, hogy az MSZP és bármelyik liberálisnak mondott "alakulat" egy mondatával is egyetértenék.

Számomra a liberalizmus, az, hogy mindenki szabadon vállalhatja a véleményét, azt el is mondhatja anélkül, hogy leordítanák a fejét. Szerintem a véleményszabadságba belefér a Kurucinfo és a Klubrádió is, és minden ami közöttük van.

A leordítós paranoia egyébkén a szoci szavazók sajátja. Szinte még nem találkoztam olyan MSZP drukkerrel (ez az, ez a legjobb szó rájuk a drukker, szurkoló), aki ne a hangerővel próbált volna érvelni. Megértem én a frusztrációt a csapat egyre rosszabbul áll és a szurkolók is egyre öregszenek és kevesebben lesznek. Belátom, ez nem jó érzés. Egyébként a szocialista szavazók (elme)lélektana megérne egy hosszabb elemzést. (Találkoztam olyan szoci szavazóval, aki a forradalmi MSZP-s seregek polgárháborúját vizionálja Orbán Viktor ellen, és az a legnagyobb fájdalma, hogy 2006-ban a rendőrök csak gumilövedéket használhattak és nem éleset.) Szóval tényleg kemények...

Persze az maga a csoda, hogy a hibát-hibára halmozó kormányzat mellett mégsem tudtak egy jottányit erősödni az ellenzék.

Azt hiszem, hogy a megoldás abban rejlik, amit Sándor Klára mondott a Klubrádióban minap, hogy a magyar nép az elmúlt 20 év alatt sokkal konzervatívabb lett mint volt a rendszerváltáskor.

Szerintem ez csak félig igaz, az emberek lelke már akkor is konzervatív volt, de akkor olyan erős volt a médiából áradó személyiségformálás, hogy nem hitték és nem hihették el, hogy lehetnek szabadon konzervatívak.

Ezen a faramuci helyzeten az internet segített, ahol mindenki azzá válhatott ami valójában lenni akart (legalábbis a véleményszabadság terén).

20 évvel ezelőtt még benne volt az érzés az emberekben, hogy ha nem úgy gondoltak valamit mint ahogyan a "véleményformálók" szerették volna akkor megüthetik a bokájukat. Ma már csak egy csekély és idős tábor gondolja úgy, hogy nem lehet Bolgár Úrral nem egyetérteni. 

Az internet kaput nyitott a világra és az életre. Ma egy bevásárló áruház vezető beosztású munkatársa bárkit "sunázhat" akit akar (virtuálisan), és ha akarunk Deutsch Tamással Fészbúkolhatunk egy csapatban.

Talán nem is kellőképpen találó Orbán fülkeforradalom kifejezése, sokkal jobb lenne felszabadulásról beszélni, Magyarországról 1991-ben elmentek az oroszok, de a magyar lélek felszabadulására 2010-ig kellett várni.

Egyébkét a társadalom lelki felszabadulásában nagy szerepe volt az "magyarságerősítési" mozgalmaknak is (Szkítia könyvesboltok, Dobogó folyóirat, Szántai Lajos, Kovács András a táltos, stb.), és ha nincs is mindenben igazuk, legalább szélesre tárták a látókör ajtaját, kijár nekik a tisztelet ezért.

Ez az amivel az úgynevezett "ballib" véleményformálók nem tudnak mit kezdeni: egy nép lelke, amit az összetartozás tudata nemzetté kovácsol. Gyengíteni tudják, de elpusztítani már nem, már késő...

Más:

Nem állítom, hogy O.V. lánglelkű harcosként védte volna hazánkat Brüsszelben, szerintem nagyon lagymatag és gyengécske volt az a beszéd, de az azért túlzás hogy egy egykori terrorista oktassa ki Magyarországot a demokráciából. Csak egy jó tanács az itthoni acsarkodóknak: tetszettek volna ellen szavazni...

Apropó Európa:

Rettentő ambivalens érzéseim vannak az EU-val kapcsolatban. Tény, hogy az USA-val és Kínával csak egy egységes európai gazdaság tudja felvenni a versenyt, de a mai minden csak nem egységes. Attól, hogy ugyanazzal a pénzzel fizetnek Németországban és Görögországban a két gazdaság rettentő távol áll egymástól.

Ebben a jelenlegi EU-ban Magyarország a szőnyeg legszélén áll. Marginálisak és jelentéktelenek vagyunk, egy olcsó szemetesláda a nyugati országok számára, mint gazdasági mint kulturális értelemben. Amilyen lelkesen szavaztam meg az EU csatlakozást, most olyan lelkesen pártolnám a kilépést.

Mint az a lettországi aktivista aki kijelentette, hogy Lettország nagy nehezen elcsípte az utolsó jegyet a Titanicra, pedig már a látóhatáron látszik a jéghegy. Mennyire igaza van.